Ez a történet a Prison Break c. sorozat általam elképzelt 3x13 részének a folytatását mutatja be, mint 4.évad…

Kellerman ül a rabszállító autóban, amikor feketemaszkos emberek kinyitják és tüzelni kezdenek.

Ez után Kellerman találkozik Mahone-al a bárban.

T-Bag megöli Lechero-t, majd átveszi a hatalmat a Sonaban.

Sucre is bekerül a Sonaba.

Lincoln visszakapja fiát, LJ-t.

Whistler faképnél hagyja Sofi-t, majd megcsókolja Gretchen-t.

Michael Gretchen-re fogja a fegyvert, majd meghúzza a ravaszt. Ez után jön a rendőrség és visszaszállítja Michael-t a Sonaba…

… a Sonaban, Michael Scofield, Fernando Sucre, Theodore Bagwell, Brad Bellick és még jó néhány elítélt tengeti rabságra ítélt életét. Egyikük sem így tervezte, de végül mind ide jutottak, ahonnan szinte lehetetlen a kiút.

A panamai nap kegyetlen fénysugarai világítják meg a Sona szürkés kőfalait. Michael Scofield cellája az építmény árnyékos oldalára esik, ahol ezen napszakban elviselhetőbb a hőség. Michael és Sucre a cella megerősített acélrácsos ablakán néznek a külvilág felé és szemlélik T-Bag-et, aki az egyik őrrel bizniszel az épületen kívül, de az elektromos kerítésen belül.

Eközben, kissé távolabb a háttérben néhány panamai munkás a kerítést hegeszti, hogy eltűntessék azt a lyukat, amelyen keresztül néhány napja megszökött 4 rab. A cellában Sucre elmondja Michael-nek, hogy részben T-Bag miatt jutott ide, hiszen már épp távozni készült a kihallgatásról, amikor Bagwell lebuktatta. „Ezért még megfizet az a rohadék! El fogom intézni! – dühöng Fernando az ágyára ülve. „Tudom, hogy dühös vagy, Sucre…de ha megölöd T-Bag-et, akkor vér fog tapadni a kezedhez, amit soha nem moshatsz le. Velem is ez történt…azt hittem, ha végzek Susan-el, akkor könnyebb lesz, de ellenkezőleg történt. – mondja Michael, miközben leül Sucre mellé. „…és Sara sem jött vissza…” – folytatja, kissé elszomorodva. „Sajnálom papi. Annyian meghaltak már, de ez a szemét még mindig él és most már a Sona is az övé. – mondja Sucre, miközben feláll és az ablakból nézi T-Bag-et, aki elindul vissza, a bejárat felé. „Nem lesz ez mindig így. Ha okosan cselekszünk, akkor véget vethetünk T-Bag uralmának, mielőtt még elkezdődne.” – feleli Michael.

PANAMA CITY, PANAMA

Egy panamai felhőkarcolót láthatunk. Szép ablakain most nem csillan meg a fény, mert az ég borús, a Napot felhők takarják el. A szállodában Lincoln Burrows és Sofia Lugo társalognak. „Mindent meg kell tennem, hogy Michael kijusson abból a gyilkos gettóból. Ő is számtalanszor kockáztatta már az életét miattam, csakhogy kihozzon a Fox River-ből. Viszont semmi tervem nincs a kiszabadítására.” – gondolkodik hangosan Lincoln a kanapén ülve. Mellette ül Sofia, aki még mindig nem tudta megemészteni, hogy Whistler csak játszadozott vele. „Nekem sincs, Lincoln. Már csak azt sajnálom, hogy nem James jutott vissza arra a helyre. Már ha így hívják azt a gazembert.” – dühöng Sofia. „Ezt meg hogy érted?” – kérdezi Lincoln kissé megdöbbenve. Sofi elmeséli, hogy talált egy táskát Whistler halászfelszerelései között, amelyben egy bizonyos Jason Lief papírjai voltak. Nem tudja, hogy mi köze van egymáshoz Whistler-nek és Lief-nek, de szerinte a Cég áll a háttérben. Lincoln elmondja, hogy nem lenne túl jó ötlet megint belekeveredni a Cég ügyeibe, egyelőre Michael kiszabadítására akar koncentrálni. Közben LJ jön ki a fürdőszobából kissé nedves hajjal. „…hogyan tovább, apa? Vissza kéne mennem Amerikába, a suliba. Mike bácsi kiszabadításában nem igen tudok a segítségedre lenni.” – kérdezi LJ, apja felé fordulva. „Nem hagyhatlak magadra, LJ. Egyedül mihez kezdenél Amerikában?” – kérdez vissza Lincoln, miközben feláll a kanapéról. „Jane-hez sajnos már nem tudok visszamenni, de Craig, unokabátyám azt ígérte, hogy bármikor szívesen lát és be is fogadna. Szerintem ott jól meglennék. Ott van Linda és Natalie is…” – mondja LJ elmosolyodva. Lincoln eleinte tiltakozik, de megérti fia érveit is. Bizonyára hiányzik neki a „normál élet”. Suliba járás, bulizás, csajozás. „Hát jól van…legyen. Visszamehetsz Amerikába, de ígérd meg, hogy nagyon fogsz vigyázni magadra.” – mondja Linc. „Kösz apa. Persze, megígérem, hogy vigyázni fogok magamra!” – mondja LJ boldogan. „Menj és csomagolj össze, addig felhívom Graig-et, hogy tényleg befogadna-e és kijönne-e eléd a Chicago-i reptérre.” – mondja Lincoln. LJ elindul, hogy összecsomagoljon. Közben Lincoln megkéri Sofi-t, hogy hozza el azt a táskát, amit Whistler-nél talált, mert talán még jó adu lehet a Cég ellen. Addig Lincoln elmegy a Sonaba, hogy meglátogassa öccsét.

Egy másik panamai hotelban járunk, ahol a Cég alkalmazottai szálltak meg. Egy félhomályos, barátságtalan szobában James Whistler és még néhány ember beszélgetnek. Jeremie Scott, a Tábornok közvetlen bizalmasa is jelen van. James ezúttal neki tesz jelentést. Közli, hogy a volt lakásában felejtette azokat a felbecsülhetetlen értékű aktákat (legalábbis a Cég számára), amelyekben Jason Lief papírjai vannak. Az amerikai származású, izmosabb testalkatú Jeremie sötét pillantást vet Whistler-re, majd megragadja az öltönyénél fogva. „Ha már kihozattuk a Sonaból, legyen a hasznunkra. Azok a papírok felbecsülhetetlen értékűek. Fel tudja ezt fogni?! Most azonnal fog néhány embert és elhozza azokat az iratokat! Ha rossz kezekbe kerül, nem csak az állásától, de az életétől is elbúcsúzhat, Gary!” – fenyegetőzik Jeremie, Whistler szemébe nézve. „Vegye le rólam a kezét! Jól tudom, mi a feladatom és teljesíteni is fogom. De ha fenyegetőzik, nem lesznek itt a papírok.” – mondja James és kitépi magát felettese kezéből, majd kilép a szobából. Jeremie int néhány embernek, hogy kövessék. Az egyik ember elrejtőzik egy ókori stílusban épült oszlop mögé és előkapja mobilját, majd tárcsázni kezd. „Én vagyok az. Jim. Siessenek Whistler lakására…”

Eközben, szintén Panamában, de egy eddig ismeretlen helyen. Egy átlagos méretű házban járunk. Kellerman áll az ablak előtt, öltönyben, zsebretett kézzel és éppen telefonál. „… értem. Kösz, Jim. Intézkedem.” – mondja Paul, majd kinyomja a telefont és elteszi. Alexander Mahone lép be a nappali méretű szobába. „Nos? Van valami fejlemény?” – kérdezi Kellerman-ra nézve. Kellerman elmondja, hogy azonnal Whistler lakására kell menniük, hogy elhozzanak néhány iratot, amely akár meg is buktathatja a Cég-et. Alex felveszi a kanapéról a fegyverét és az övébe dugja. „Ha készen áll, mehetünk” – mondja mosolyogva, olyan elszántan, mint még soha. Paul előkapja mobilját és beleszól. „Indulunk.

Közben a Sona falain belül is zajlik az élet. Bellick egyfolytában Michael és Sucre körül sündörög, de igyekszik a Patronnal, T-Bag-el is jóban lenni. Michael épp az udvaron sétál, amikor Brad odamegy hozzá. „Scofield! Kérlek, vigyél ki innen. Ha kint leszünk, bármit megteszek neked. Kérlek.” – rimánkodik az egykori Fox River-i nagykutya. Michael sóhajt egyet, majd Bellick felé fordul. „Nem tudom, honnan gondolja, hogy ki akarok jutni innen. Egyszer már megpróbáltam, sikerült, de elkaptak. A sors akarta, hogy a Sonaban éljem le életem hátralevő részét. Ha meg akar szökni innen, valaki mást keressen! – mondja Michael. „Tudom, hogy van valami terved, Scofield. Neked mindig van. Juttass ki, kérlek!” – könyörög Bellick, szinte térdencsúszva. Ekkor megszólal egy hang: „Scofield, látogató!”. Michael felnéz, a hangforrás irányába, amely egy hangszóróból jött, majd otthagyja Bellick-et és elindul a látogatóketrec felé. Lincoln és LJ várja Michael-t a tűző, panamai napon. „Hogy vagy?” – kérdezi Linc Michael-t nézve. „Pokoli jól. Lassan kezdem azt hinni, hogy a börtön az otthonom. Több időt töltök rácsok mögött, mint odakint.” – kesereg Michael. „Kijuttatlak innen, öcsi! Egyszer már kijutottál innen. Most is menni fog. Csak bízz bennem.” – vigasztalja testvérét Lincoln. Michael elmeséli, hogy Sucre is bekerült ide, valamint, hogy T-Bag lett a főnök. „Csak tarts ki! Még fogalmam sincs hogyan, de szabad leszel. Aztán Te, LJ és én elhajózunk örökre…” – mondja Linc. „Linc… ne. Már belenyugodtam a sorsomba. Én itt fogok meghalni.” – felel Michael. „Na ezt verdd ki a fejedből! A legrosszabb, amit tehetsz, az az, hogy feladod! Csak annyit kérek, hogy tarts ki.” – próbál meg lelket önteni Linc öccsébe. LJ elmeséli, hogy hamarosan hazatér Amerikába, Craig-hez. „Vigyázz magadra!” – búcsúzik el Michael az unokaöccsétől. „Köszönök mindent Mike bácsi! Te is vigyázz magadra!”- búcsúzik el LJ is. „Holnap találkozunk.” – köszön el Lincoln. „Holnap…” – felel Michael, majd visszamegy az épületbe.

Sofia előveszi táskájából a kulcsot, amivel kinyitja Whistler lakásának ajtaját, majd bemegy. Előveszi a táskából a papírokat, majd még egyszer átolvassa. Összepakol, majd amikor indulna kifelé, Whistler lép be az ajtón és sötéten ránéz. „Add ide a táskát, Sofi! Nem akarlak bántani.” – mondja higgadtan Whistler. „Nem tudom elhinni, James, hogy te is nekik dolgozol.” – mondja Sofi félig már sírva. „Utoljára kérlek, Sofia: Add ide a táskát!” – mondja Whistler, már erősebb hangon. „…azt hittem, szeretsz.” – folytatja Sofia, könnyeivel küszködve. Ekkor Whistler elkapja a lány nyakát és kitépi a kezéből a táskát, majd megüti. Sofia akkora ütést kapott, hogy a földre esett és elájult. Whistler kimegy az ajtón, ahol az emberi várják. Ekkor 4 fekete autó farol a ház előtt, füstölgő gumiabroncsokkal. Whistler megtorpan, emberei fegyvereikért nyúlnak. Mahone, Kellerman, és emberei kiugranak autóikból, majd fedezéket keresnek. Van aki a ház fala mögött, van aki saját autója mögött, de még olyan is van, aki egy szemeteskuka mögött talál menedéket. Whistler-ék előkapják fegyvereiket, majd tűzpárbaj veszi kezdetét. „Ott a táska!” – kiáltja Mahone, Whistler táskájára mutatva. Lövések dördülnek, pisztolycsövek füstölnek. Mindkét oldalon halnak meg emberek, de úgy tűnik, Kellerman csapata képzettebb. Már csak Whistler és két embere van talpon. „Tűnjünk el innen!” – kiabál Whistler a táskát szorongatva. Egy váratlan helyzetből Kellerman megrúgja James-t, akinek kirepül a táska a kezéből. „Gyorsan… vegyétek fel!” - ordít Paul, dulakodás közben. Whistler egy jól célzott ütéssel leteríti Kellerman-t, akiről még a napszemüveg is leesik, majd felveszi a táskát és az emberivel elhajt. „Fenébe!” – kel fel dühösen Kellerman a földről. „Nézzünk szét a házban, hátha találunk még valamit!” – utasítja embereit Paul, majd lehajol, hogy felvegye napszemüvegét. Odabent ráakadnak Sofi-ra, aki éppen a padlóról tápászkodik fel. Kellerman-ék megnyugtatják, hogy nem a Cég oldalán állnak.

A tűző Nap elől a fák nyújtanak árnyékot Lincoln-nak, aki az utcán sétál, amikor megcsörren a telefonja. Sofi elmondja neki a történteket és hogy egy bizonyos Kellerman is vele van. Linc nem akarja elhinni, hogy Kellerman is itt van, Panamában. „Hol vagytok? Odamegyek!” – mondja Lincoln. Sofia válaszol, majd leteszik a telefont.

Bent, a Sonaban, T-Bag egyre több embert gyűjt maga mellé, hogy egy esetleges lázadás során meg tudja védeni magát. Michael és Sucre az árnyékos folyosón beszélgetnek, amikor Bagwell odamegy és baljósan Michael fülébe súg: „Tudom, hogy készülsz valamire, cicus!” Michael közli, hogy elege van abból, hogy mindenki azt hiszi, hogy meg akar szökni. „Engem ne nézz hülyének, mert azt nagyon megbánod…” – emeli fel a hangját T-Bag, amikor Sucre elveszti önuralmát és dühösen elkapja „Teddy” nyakát és a falhoz szorítja. A többi rab a folyosón elhallgat és a balhét nézi. „Te rohadt szemét! Miattad kerültem ide…ezért megöllek egyszer. A legkevesebb az, hogy ha itt rohadsz meg!!” – üvölt Fernando dühtől tombolva. „Sucre, állj le! – próbálja megfékezni barátját Michael. T-Bag pedig csak nevet, majd hirtelen megszorítja Sucre vállát ott, ahol nemrég megszúrta. Sucre kiállt egyet, majd elereszti T-Bag-et és a vállához kap. „Lassan gyógyul az a seb, nem igaz cuki csoki?” – gúnyolódik T-Bag. „Most már állj le T-Bag, ha nem akarsz egy csirkelábat!” – fenyegetőzik Michael. „C-c-c… nem hinném, hogy bepiszkolnád a kezed, csini. Na nem mintha bármi esélyed lenne a ringben.” – felel Bagwell. „Valami azt súgja, hogy az egy kéz előny ad okot önbizalomra.” – mondja Michael elszántan, de mégis mosolyogva. „Figyelni foglak!” – mondja T-Bag, majd elmegy és befordul a folyosón. „Sucre… elment az eszed?” – kérdezi Michael és felsegíti Sucre-t. Sucre elmondja, hogy nem tudta megállni a balhét. Kimennek az udvarra. Néhány rab focizik, mások újságokat árulnak, vagy grilleznek, akadnak, akik fekve nyomva edzenek, de olyanok is vannak, akik csak úgy sétálgatnak, vagy üldögélnek, mint például Bellick. Fent, T-Bag szobája előtt, Theodoro int az egyik emberének, aki oda megy hozzá. „Intézd el azt a puerto rico-it, hombre!” – utasítja Juan-t T-Bag, Sucre-ra mutatva. „Ki kell jutnunk innen, papi, mielőtt T-Bag tönkretesz!” – mondja Sucre T-Bag-re nézve. „Tudom, papi… tudom! De semmi ötletem sincs.” – feleli Michael. Ekkor hátulról megjelenik Juan, egy nagydarab, izmos mexikói férfi. Sucre és Michael ránéznek. Juan elkapja Sucre ruháját, amilyet a Sona sírásói is viselnek és kilökdösi a ringbe. Sucre próbál ellenállni, de nem sokat tehet az izomkolosszus ellen. Juan az egyik zsebéből előránt egy csirkelábat, madzaggal a végén és felmutatja Sucre-nak, majd a homokba dobja a lába elé. A rabok körbe állnak, bekerítve ezzel Sucre-t és Juan-t. Michael a körön kívül áll, nem engedik be a ringbe. „Ez meg mit jelent?!” – kérdezi Sucre ijedten, miközben a csirkelábat nézi. „…csak annyit, hogy a gringo kihívott téged egy meccsre, papi.” – mondja T-Bag elvigyorodva. Sucre dühösen néz a Patronra, nem tudja, mit tegyen.

A Tábornok ül a félhomályos, panamai szobában, egy kényelmes, fekete bőrfotelban. Éppen whisky-t kortyol, amikor kopognak az ajtón. Az egyik testőre kinéz a lyukon, majd ajtót nyit. Whistler lép be az ajtón azzal a bizonyos táskával. „Elmehetnek!” – int a Tábornok a testőreinek. A két feketeöltönyös férfi hihetetlen pókerarccal veszik tudomásul a parancsot, majd sarkon fordulnak és kimennek. „Tábornok úr! Visszaszereztem az aktákat, de volt egy kisebb probléma…” – mondja Whistler, majd elmeséli, hogy Kellerman, Mahone és embereik rajtuk ütöttek. „Megvannak az akták. Nagyszerű. Most a következő feladatára koncentráljon! Ölje meg a két árulót! … Mint azt ön is tudja, Mr. Kravecki és Mr. Mahone egykor a Cég oldalán álltak. Példát kell statuálnunk azzal, hogy megmutatjuk, hogy végzi, aki elárulja a Cég-et. És most… menjen!” – adja ki a parancsot a Tábornok, dermesztően rideg hangon. „Igenis, Tábornok úr!” – felel Whistler, majd kimegy a szobából. A Tábornok kinyitja a táskát és kiveszi belőle az aktát, de hogy mi van az aktákban, azt mi nem látjuk, mert vált a kép.

Lincoln fehér autója áll meg Whistler ex-háza előtt. Linc kiszáll a kocsiból, majd elindul a bejárat felé, ahol két alak áll. „Maga Lincoln Burrows?” – kérdezi az egyik őr. „Igen… én vagyok.” – felel Linc, majd előkapja személyi igazolványát. „Bemehet.” – mondja a másik őr. Lincoln belép a házba és megdöbben, amikor a nappaliban meglátja Kellerman-t és Mahone-t. Kellerman Lincoln-nak is elmeséli, hogy mi történt, amióta beismerő vallomást tett Sara Tancredi tárgyalásán. „Azt hittem, magát megölték. Minden panamai újság és híradó tele volt a halálhírével.” – mondja Lincoln. Kellerman elmondja, hogy az emberei szabadították ki és hogy most már ő és minden egyes embere a Cég megbuktatásán fáradoznak. „Azt hittem, maga az Ő oldalukon áll.” – mondja Lincoln Mahone felé fordulva. „Igen. Egy ideig nekik dolgoztam, mert a családom életével fenyegettek. Ártatlan embereket öltem meg és teljesen leépültem pszichikailag is. De amikor bekerültem a Sonaba, megtanultam, hogy mindig a helyes utat kell választani és hogy ha jót teszek, jó leszek. Tudom, hogy rengeteg aljasságot követtem el életemben, de talán, ha felszámoljuk a Cég-et, akik tönkretették az életemet, akkor a bűneim egy részét jóvátehetem.” – mondja teljesen őszintén és bűnbánón, Mahone. Lincoln egy pillanatig elmélkedik, majd megszólal: „Ez még nem fog változtatni a tényen, hogy megölte az apámat, aki ugyanúgy a Cég ellen dolgozott.” – felel Lincoln, miközben előtörnek belőle a fájdalmas emlékek. Mahone belátja, hogy Lincoln-nak igaza van, ezért visszaül a kanapéra. „Jól vagy? Nincs semmi bajod?” – kérdezi Linc, most először szerelmesen nézve Sofi-ra. „Igen. Mostmár, hogy itt vagy, jól vagyok.” – feleli Sofia mosolyogva. Elmondja, hogy Whistler-ék sajnos megszerezték a táskát. Ez után arról tanácskoznak, hogy ki lehet Jason Lief és ki is valójában James Whistler. Később Lincoln elmondja, hogy Michael és Sucre is a Sonaban van és ki akarja hozni onnan őket, minél hamarabb. Kellerman-ék segítségét kéri. „Tudnának segíteni ebben? Michael-el nyernénk egy szövetségest, a Cég pedig végre elbukna. Azonkívül, maguk is jóvátennék részben eddigi bűneiket.” – mondja Lincoln. „Segíthetünk… de az nem úgy megy, hogy bemegyünk a börtönbe és csak úgy kisétálunk. Ehhez komoly tervezés kell. Időre van szükségünk. – méri fel a helyzetet Kellerman, az egykori különleges ügynök. „Értem… ha segítség kell hívjanak, tudják a számom.” – mondja Lincoln, majd Sofi-val együtt kimennek a házból.

A Sonaban járunk. A 4 őrtoronyban a 4 őr, szokásosan unalmas munkáját végzi. Fel-alá járkálnak, miközben a börtönt és annak szemmel látható környékét pásztázzák. Közben odabent, az épületben hangzavar van. A rabok összegyűltek, hogy megnézzék a párbajt Fernando Sucre és Juan Avilla között. Mindenki drukkol valakinek, de csak az egyikük nyerhet. A mexikói férfi erősebbnek bizonyult Fernando-nál, aki kezdi elveszíteni erejét. Fent, az erkélyen, T-Bag vigyorog szokásához hűen, kaján vadmacskavigyorral és a kínlódó Sucre-t nézi. Michael teljesen tehetetlen, nem tud segíteni barátján, ezért sietős léptekkel beindul az épületbe, ahol alkoholt és tűzgyújtó eszközt, valamint üres üvegeket keres, a cellákban. Közben minden elítélt az udvaron a párbajt nézi, körgyűrűbe állva és kiáltozva. Egyedül Bellick néz csendben és félve az oszlop mellett. Juan rengeteget betalál Sucre-nak, aki kezd szédülni. Próbál néhányat visszaütni, de erőtlen ütése célt téveszt. A mexikói nevetve hátrál el. Odabent, Michael két fél literes üvegpalackkal a kezében rohan végig a folyosón, gyújtó eszközt keresve majd befordul az egyik cellába. Az asztalról „kölcsönvesz” egy gyufás skatulyát, majd forgolódni kezd, mintha még valamit keresne. Fekete felsőjéből letép néhány jókora darabot, majd az üvegek nyakára erősíti. „Egyszer már bejött… most is működnie kell!” – suttogja Michael magának, elszánt tekintettel. Odakint Sucre arca vérben ázik, teljesen elgyengült az ütések sorozataitól. Ő sem gyenge alkat, de a mexikói ellen nem sok esélye van. Juan fejbe rúgja Sucre-t, aki összeesik a homokba. Sucre a földön fekve felnéz, dühösen T-Bag-re. T-Bag csak nevet, majd ennyit mond: „… és most öldd meg!”. A tömeg ujjongani kezd, Juan pedig előránt egy kést, Sucre-ra néz. Sucre elkeseredetten néz maga elé, majd suttogni kezd: „Szeretlek, Marycruz… kérlek, bocsássatok meg nekem… „. Juan felemeli kezét a késsel, hogy lecsapjon…