Íme a heti merengőnk, amelyet ezúttal vi.ragnak köszönhetünk :)
Netes világ, kontra real world.
Érdekes dolog kapcsolatokat kialakítani, barátságokat kötni, akár a világ másik végén, idegen emberekkel. Buktatói azonban ennek is vannak, nem is kevés. Ugyanis az internetes közeg, elrejt az anonimitásban, meghagyja az egyénnek azt a szabadságot, hogy annyit és azt mond el magáról, amit csak akar. Nem értem meg azokat az embereket, akik kivetkőzve önmagukból, egy más személyiség mögé bújva élik netes életüket. Általában ezek az emberek rombolnak, amerre járnak. Biztos mindenki találkozott ezzel a típussal. Nagyon kényelmes dolog, mert arc nélkül, könnyű a negatív dolgokat csinálni. Amihez kétlem, hogy a való világban a nevét, személyiségét adná, illetve bátorsága lenne hozzá.
Folytatás a tovább mögött...
Szerintem pont az a jó a virtuális kapcsolatokban, hogy az ember teljesen önmagát adhatja. Hiszen nincsenek elvárások, nem kell senkinek megfelelni, nincsenek korlátok. Lehetek az, aki vagyok. Hosszú távon pedig úgyis kiderül, hogy ki milyen, mert nem tud kifordulni az ember önmagából. Amióta internetezem, szereztem jó pár barátot a világhálón keresztül. Egy részéből személyes találkozás is lett, ami nem volt furcsa. Persze nyilván, akivel már eljut az ember a face to face helyzetig, abban már nagyot nem csalódik, mert megismerte annyira.
Nektek milyen tapasztalataitok vannak? Milyen emberek ülnek a billentyűzet másik oldalán? Valódi emberek, a való világból?
Köszi vi.rag! :)
Sok hozzáfűznivalóm van nekem is a témához, de most gyorsan csak ennyit említenék: Jani, Dave, Levi, Lac és persze Nika ;)
Sokan tudják, hogy kik ők... Remek emberek, akiket a PB és az internet segítségével már sikerült személyesen is megismernem :)
De még vannak itt olyanok, akikkel késik, (de remélhetőleg nem múlik) az a bizonyos "face to face" helyzet.
Később majd még jövök komolyabban merengeni...
Nekem lényegében csak pozitív tapasztalataim vannak a netes barátokkal, kapcsolatokkal. Igaz, hogy többnyire a kapcsolataim nagy részét személyesen alakítottam ki, de például a fórum tali nagyon jó élmény volt. Ezen kívül sok tapasztalatom nincsen, viszont rengeteg oldalt és fórumot olvastam mióta netezek és tény, hogy sok az olyan ember aki azt hiszi bármit megtehet arc nélkül... többek között itt is volt már rá példa felirat kapcsán stb... De hálistennek itt az ilyen kihullik :)
U.i: Grat. vi.ragnak a témához, ez is ütős lett :)
Köszi! :) talán annyit fűznék hozzá, hogy a netes világ-való világ témát, nem csak a barátságokra értettük anno. Hanem arra is, hogy ki mivé alakul ha leül a számítógép elé, ha alakul. Illetve ha másként viselkedik valaki az életben, az miért más? Pölö: van egy, azt hiszem mondhatom rá, hogy barátom a neten akivel még személyesen nem találkoztunk, de nagyon jókat szoktunk dumálni és személyes, bizalmas dolgokat is megbeszélünk. Valószinű lesz lehetőség személyes beszélgetésre is. Erre közli velem, hogy ne számítsak arra, hogy ő face to face is ilyen lazán fog velem beszélgetni. Állam leesik. Most miért ne? Bokán is rugom ha "viselkedni" fog velem szemben, annyi átdumált dolog után. :)
Miért lehet az, hogy úgy érezzük ha van is köztünk több száz kilóméter, de mégis közel van a másik? A személyes találkozónál meg mégis messze van?
Jó kérdés...talán itt ülve a billentyűzet előtt vannak, akik könnyebben megnyílnak, de ha személyesen látnak, gátlásosak lesznek (saját önértékelési, vagy már sok csalódási okból). Nekem sok pozitív tapasztalatom van a netezéssel. Az is biztos, hogy ha nem megfelelő emberre akadsz a hálón, előbb-utóbb elhagyjátok a beszélgetést,még itt is rá lehet jönni ki a jó, és ki a felejthető. S az a pár, aki megmarad, akár már barátnak is nevezhető.
Nem egészséges dolog pár ember szerint, na de hogy lenne nekem francia, angol,amerikai... ismerősöm, ha bizonyos anyagi korlátok miatt sohanemsesesoha nem jutok el oda? S így az a sok külföldi is legalább megtudja, kicsiny országunk hol is van, s nalám, ott is élnek emberek?S országhatáron belül is az a pár kilóméter nem akadály, bekapcsolom az msn-t, kamerát, csoportot alkotunk, s beszélgetünk.
sajnálom azokat ,akik még mindig azt hiszik,hogy ez olyan személytelen dolog, s még itt sem merik önmagukat bevállalni. Valószínű, velük más gondok is vannak...
TsóKati
Hat nem tudom ki hogy van vele de en netene keresztul talaltam meg a baratnom. Akivel lassan 10 honapja ismerjuk egymast es nagyon jol erezzuk magunkat egymas tarsasagaba. Az elozokhez hozza szolva pedig hogy jo is meg nem is az internetes ismerkedes.
vi.rag, ismerem esetleg, ide is szokott írni? :-D Tudom, én is lógok még egy merengővel, csak jussak végére a vizsgáimnak...
Karesz, köszönöm, hogy engem is a listádon említettél. Én is hasonlóképpen gondolom, tehát nagyon örültem, mikor személyesen is találkoztam veletek és tudtunk dumálni. Remélhetőleg lesz hamarosan erre újabb alkalom.
Az egész témához peidg: lehet így barátokat szerezni, hogyne lehetne. Én is tudnék rá pár példát hozni. Barátnőmmel ugyan személyes találkozás útján jöttem össze, de az internet rengeteget segített, segít ebben a kapcsolatban. Nincs olyan nap, hogy ne beszélnénk egymással, gmail chat és dumálunk. És olyankor minimum félóra. Persze ennek élőben is működnie kell és szerencsére nálunk működik is, de hiánypótlásnak teljesen megfelelő. Meg ilyenkor bátrabb az ember, amit szóban nem igazán tudna felvezetni, azt itt könnyebben megy, aztán élőben vissza lehet rá térni. De erre majd még én is visszatérek, csak kérek még egy hetet. :-)
Én tavaly (illetve 2006 december) ismertem meg neten keresztül egy társaságot, mármint egy fórumozó csapatot, december 15-én volt egy találkozó, utána pedighavonta biztos találkoztunk egyszer-kétszer, de volt, hogy többször. Nyáron pedig együtt nyaraltunk :) És nagyon jó volt :P 2007 december 16-án megtartottuk az egy éves csapattalit is :)
Júúj, ezek olyan jók! Nekem pont ma este lett volna egy fórum talim. Csak csajos buli, kicsit olyan eresztd el a hajam tipus. De nem tudtam elmenni sajna.
A nyaralás nagyon tuti lehetett, jó kis közösség vagytok, ha ezt össze tudtátok hozni! Grat! :)
Én 15 évesen voltam először ilyen "fórumnyaraláson".
4 nap Balcsi: Siófok, Beach House, jó sok pizza... Ja, és persze hajtottuk a német csajokat :D
Azóta is minden nyáron összejövünk, hasonlóképpen...
Kevés hangulatosabb dolog van, mint az éjszakai holdfényben beülni a magyar tengerbe, és közben a ritkán látott barátokkal sztorizgatni, sörözgetni ;)
Én is csak jókat tudok mondani a netes ismerkedésről. És itt nem a chat.hura gondolok, mert az no komment :P Hanem elsősorban a fórumokra; az olyan közösségekre, ahol hasonló érdeklődésű emberek gyűlnek össze :) A PB-n kívül még egy ilyen közösségnek vagyok a tagja, (velük van nyaranta Balcsi is), és bátran kijelenthetem, hogy az ország minden területén van olyan ember, akihez fordulhatok, ha úgy hozza a szükség... (És hozta már úgy.)
Plusz rengeteg külföldi ismerőst is gyűjtöttem így, (svéd, norvég, finn, orosz, lengyel), köztük olyannal, akivel már "face to face" is találkoztam. Ha minden jól megy, idén nyáron is Svédország a program :)
Netes barátnő-szerzést sosem preferáltam, de ha épp úgy adódna... Miért ne? Egy próbát megérne. Hallottam már negatív és pozitív példákat is.
Szóval én is csak ajánlani tudom a "NetBarátságot"!
Aki más ember, mint amit a billentyűzeten keresztül mutat, az úgyis kiderül. Egyedül az nehéz a dologban, hogy van olyan, az ember szívesen lenne épp személyesen is együtt az illetővel... A személyes kontaktus számomra sokkal jobb és fontosabb, de az internet egy egész jó segédeszköz a távolság leküzdésére :)
Nagyon jó téma, gratulálok! :)
Nekem sok barátom van az életben és a neten is. Én is egy PB (Wenti) fórum tagja vagyok és mi is nagyon összebarátkoztunk és erős a kötelék köztünk, bár személyesen sajnos még nem sikerült mindenkivel találkozni, mivel az ország különböző részeiről csatlakozunk. De már függők lettünk, fórum nélkül nem is tudnánk élni. :))) Szerintem az ember "idegeneknek" azért nyílik meg könnyebben, mivel nincs rögtön következménye. Azt értem ezalatt, hogy az illető mivel csak minket ismer és senki mást a környezetünkben, nem kell attól tartani, hogy továbbadja a személyes infókat a rokonságnak, stb. Így talán nagyobb a bizalom. Meg írásban könnyebb is kifejezni magunkat, mint szóban. Ismerek én is egy srácot, aki írásban iszonyat szellemes és humoros, viszont élőszóban feszeng és alig tud megszólalni... Persze számomra fontos, hogy akárkit is avatok a bizalmamba és nevezem barátomnak, előtte azért jól kiismerjem. Nagyon örülök én is a sok lehetőségnek, amit az internet nyújt! :) Ennek az oldalnak is! :))