Tök jók ezek a "merengők" :D

Na ha már szerepelek, akkor csak írok vmit :) Én személy szerint csak az ilyen házibulikat kedvelem - kipróbáltam párszor diszkót, és mindig úgy jöttem haza, hogy ilyen szar buliban még nem voltam.
Ahogy mondod, így házibulikban, ahol mindenki ismer mindenkit, ott jobban odafigyelnek egymásra az emberekés ez sztem nagyon fontos egy jó bulihoz. Mondjuk a szülinapomon talán mindenki azt hitte, hogy rájátszok egy picit, de aztán amikor rájöttek, hogy gáz van, mindannyian segítettek, takarításban, ápolásban, mindenben. No meg azért a házibulik jobban megmaradnak az emberek emlékezeteiben :)

Buli-ala idősebb korosztály. Régen szerettem nagyobb összejövetelekre járni, sok ismerőssel összeverődni,hangoskodni, s kiadni magunkból a fáradt gőzt.Jó sok helyre elmentünk, sokat buliztunk,zene, némi kis alkohol, tánc, s persze a "nemek harca". Aztán jött ŐŐŐŐŐŐŐ, aki kissé visszafogottabb volt,-de ettől még nem otthonülő-rengeteget jártunk olyan helyekre, ahol hallottuk egymás szavát, s oda is figyeltünk a másik mondandójára-mert volt mire. Most elmegyünk egy csendes helyre, eliszogatunk barátokkal, táncolgatunk,jókat röhögünk, de időben hazaérünk-s lessük, vajon gyermek haza ér-e a megbeszélt időre,sör/pia/cigi...milyen szaga lesz, vagy a leány enyhe parfümjének illata inkább?Fiaim most élik bulizós korukat. Tudom, hogy kell engednem őket, mert most gyűjtik a tapasztalatokat, most élnek.Megbízom bennük , hogy talán az a a sok hülyeség, amit az ember lánya összehord nevelési célzattal, csak ad nekik kis gátat ahhoz, hogy ne ők legyenek a hazatámogatott barátok.S csak bízhatom abban (és bízom is), hogy ha most kitombolják magukat, akkor kicsit higgattabb fölnőttek lesznek.
Nem kell besavanyodni,kell e kikapcsolódás nekünk is, csak ezen az oldalon mimár talán tudjuk, hol a határ. Meg különben is, mit szólnának a gyerekeink?;-))

"Élj úgy, hogy a saját világodat éld!"
TsóKati

megszólítva érzem magam, mint szülő...
meg aktuális is, szintén 2 gyermekes barátnőimmel épp szombaton készülünk kiereszteni a fáradt gőzt.
Érdekes ez a fajta bulizás, még csak néhányszor voltunk így, mióta gyerekeink vannak. Nagyon kell! Nekünk az okoz kikapcsolódást, ha újra belevethetjük magunkat az éjszakába, mint régen, függetlenként, vagy legalábbis fiatalabbként! Nem akarunk semmit, csak kicsit elfelejteni azt a rengeteg feladatot, kötelességet, felelősséget, ami otthon és a munkában vár minket nap mint nap. És az alkohol is fogy ilyenkor, de azért mértékkel persze. Vigyázunk egymásra. Az már csak hab a tortán, amikor néhány hímnemű mellénk csapódik. Ártatlan dolog, de legyezi a női hiúságunkat! Ne gondoljatok semmi rosszra, házasságaink stabil lábakon állnak! De jó érzés, ha az embert nőnek nézik! Aki szült már gyereket, érti miről beszélek...
De szoktunk családostul is bulizni, az is jó móka! Ilyenkor a gyerekek is tombolhatnak - pizsama-party! Általában az szolidabb iszogatás, beszélgetős-kártyázós-társasozós buli szokott lenni, de mindenképpen fontos esemény és szükséges! Kellenek az ilyen kapcsolatok és az ilyen alkalmak, kortól függetlenül!
Jó mulatást mindenkinek! :)

Szerintem a határt mindenki magának szabja meg.Régen mikor még kis tini voltam imádtam a nagy bulikat, a sok ismeretlen embert.Egy kicsit iszogatunk-bár néha nagyon és akkor csúnya vége volt.Aztán gondolom megöregettem vagy mifene mert már én nézem mikor a lelkes írkafirka fiatalok atomrészegen masíroznak a zenés táncos szórakozóhelyen.(Szigorúan a 2.30-as villanyfelkapcsolásig.)Jókat röhögök rajtuk és idönként eszembe jut, hogy biztos én is agyatlan voltam.Viszont az is biztos, hogy nagyon élveztem.Mostanság inkább csak itthon bulizok a barátaimmal, főzögetünk, kártyázunk és nagyon sokat beszélgetünk.Amíg bírunk. Aztán aki akar itt alszik, aki meg menni akar, hát hajrá.Igaz néha elrángatnak a Savoyba egy-egy koncertre-legutóbb Saschara, akiről(tök égő) én azt hittem valami "pöttyöslabdás Tibi bácsi". Na, aztán kiderült elég hamar, hogy számomra túúúúlságosan is zúzós zene, úgyhogy inkább bőszen támasztottam a bárpultot és gyújtogattam a Cointreau-imat. De mindegy azért jó volt az is.Kellenek az olyan élmények is amik nem hétköznaposak, amik esetleg teljesen távol állnak az embertől.

Nekem hangulattól függ, hogy milyen partyra vágyom. Néha csak összeülni a haverokkal egy kocsmában vagy csak beszélgetni egy üveg bor mellett valamelyik havernál. De néha jó az olyan party is ahol sok ember vesz körül és lehet ismerkedni normálisan. Persze ezehz hozzátartozik az is, hogy ne keljen félnie a tizen éves srácoknak ha bulizni indulnak, hogy bármikor beléjük köthet valaki csak úgy, mert vicces. Az a helyzet, hogy kevés az olyan club, disco vagy bármilyen hasonló hely ahova az ember nyugodtan letud menni és jól tudja érezni magát.

Én most értem haza, pont aktuális. :-) Szóval én azt szeretem, mikor haverokkal leülünk páran valakinél vagy kocsmában, iszogatunk, beszélgetünk és poénkodunk. Ők mennek tovább bulizni diszkóba, egyetemi klubba, de az nem az én világom, ezeket ki szoktam már hagyni, utolsó busszal haza. Jó, félévente egyszer én is elmegyek, de nem szoktam arról jó tapasztalatokat gyűjteni. Szolidabb emberke vagyok, szolidabb szokásokkal. Jó, ha inni kell, iszok. :-D De a zenét úgy szeretem hallgatni, olyan hangerőn, ahogy nekem tetszik. Utálom a cigifüstöt és ha a lábamra lépnek. Meg ha lehánynak. És táncolni sem tudok. Szerencsére barátnőm se és ő se szeret bulizni. :-) Persze néha kell, de annyi, amit az előbb leírtam. Jahh és most, hogy ezt írom, 6 feles van bennem. Mert tudom, hol a határ. :-D

Háát én nem vagyok már tinédzser, de még szülő sem, 27. Viszont lehet öregszem, mert inkább a szolidabb házibulikra szavazok. Igaz, régen sem szerettem a hangos, füstös helyeket. Nincs jobb, mint barátokkal kártyázni, activityzni, sütizni, dumcsizni, nyaranta tábortűznél nevetgélni, évente egyszer pedig egy-egy esküvőn nagyokat táncolni, kifulladásig. :-)
Jó volt szülőket is olvasni! Éljen a merengő sokáig! :-))

hát én még egy korosztállyal fiatalabb vagyok, konkrétan 17. =) nekem már lételemem a bulizás. egész héten ide-oda rohangálás, tanulni kellene, a szülők csak mondják, és mondják... aztán jön a szombat, buliii, és akkor teljesen kiereszthetem a fáradt gőzt. igen, iszunk rendesen, néha kicsit többet is, máskor kevesebbet, át is lépjük néha a határt, de jól érezzük magunkat. nincs is ennél jobb, beülni egy kocsmába, iszogatni, beszélgetni, röhögni, aztán tovább bulizni, egy csomó ismerős arc, örülünk egymásnak. =) aztán tombolni, a kedvenc számainkra, nem a sok szar tucc-tucc-ra, rendes zenékre, huhú, már várom a szombatot. =)
mellesleg egy észrevétel: az viszont már kezd felháborító lenni, hogy a kedvenc helyünk lassan tele van 12-13 évesekkel is, akik már 10 körül teljesen részegek, egy szál ruha-cafatban fetrengenek, és játszák magukat. szánalmas. hogy engedhetik el őket otthon?! a baj pedig, hogy egyre többen vannak, az ő igényeikhez igazodnak, a zene színvonala is ezt mutatja már... két emelet van ott, ahova járunk, mi fent vagyunk, viszont ha lemegyünk, már vicc, amit ott látunk. ezt valahogy mérsékelni kellene. nem értem, engem 3-4 éve el sem engedtek bulizni (amiért hálás is vagyok...), de a többi szülő nem veszi észre, hogy ezek hogy mennek el, illetve jönnek haza?! hát ez van...
a fő, hogy mindjárt szombat, vége a hétnek, és buliii a haverokkal =)

Én 14 vagyok és még nem járok bulikba.Viszont jópár osztálytársam már igenis megy és iszik is rendesen.Volt már olyan is,hogy hétfőn mikor suli volt,totál kómásan jött,ráadásul még hozott is piát...Én egyelőre megelégszem az iskolai kis diákcsinyekkel,nekem jó szórakozés az is...:DD

A case of rum to the man who brings me Michael Scofield

Lehet hogy ez nem ide tartozik, de már tök jól néz ki az oldal!
Hey Gringos!Come out and play!

igen ez igyvan!12-13-évesekkel van tele a disco meg a kocsma,és teszik a fejüket hogy ott isznak,meg hánnyák össze egymást.15alatt bese engednék discoba meg kocsmába kölyköket!! :)

Jó kis téma! Grat Karesz!
Szerintem az érdemi változáson, mindenki keresztül megy idővel. 16-18 évesen én is hatalmas partiarc voltam. Menő klubbok, disco-k nélkül nem volt hétvége. Természetesen, csorgattunk le ilyenkor szép mennyiségű alkoholt is a torkunkon. És persze voltak olyan dolgaim, amikre ma nem vagyok büszke, 17 évesen meg poén volt.
Már nem discoban bulizok én sem. Általában mindig ugyan annak a havernak szedjük szét a házát. :) Ezek hatalmas és 2-3 napos bulik. Tuti jó hangulattal, olyannal amit egy discoban nem lehet érezni. De átéljük ujra és ujra, mert felejthetetlen mindegyik, ezért kamerával felvesszük mindig. Utólag meg rengeteg plusz poén van, amiről esetleg valaki lemaradt. Annak ellenére, hogy rendőrséget többször, tűzoltókat egyszer riasztották miattunk, ezek mégis abszolult kulturált bulik. Mindenki normálisan viselkedik, ez alap.

csatlakoznék Virághoz, mindenki átesik ezen
illetve az előtte szólókhoz is, nekem 16 évesen úgy kellett ellógni bulizni, ma meg tele van minden hely ennél néha SOKKAL! fiatalabbakkal
persze akkoriban én is azért jártam, mert menő volt, ma viszont már kikapcsolódásnak kell, mivel vendéglátóiparban dolgozom (had ne részletezzem) :)
egyébként a kultúrális szórakozás nekem mindenféleképpen ERŐSZAKMENTEST jelent, mivel ez a mai világunk szerintem igen nagy problémája

Milyen is egy buli errefelé...hát nem tudom igazából. Mi veszünk pár üveg márkás italt a ,,Legkisebb is számít" szlogenű bevásárlóközpontba ( csak h ne legyen reklám:) ), azt egy parkban vagy útközben elfogyasztjuk, és vagy kintmaradunk és dumálós,italozós este lesz, vagy belevetjük magunkat egy discoba és ott a party...bár ezek általába nem sülnek el jól, de azért vannak kivételek. és 17éves fejjel azt mondom, pár 14évesnek igazán el kellene gondolkoznia azon, hogy mit keres a szájába a cigi meg a hasába az ital, mert én se vagyok ellene, de azért vannak bizonyos határok...én kb 2éve kezdtem és azóta is folyamatosan züllök:) de még mindig jobb mint így elkezdeni...ki tudja mi lesz így a vége.

Nah ha már van egy kis felesleges időm akkor merengek picit én is. A középiskolás osztálytársaimmal + kolis szobatársaimmal + innen-onnan szerzett ismerősökkel annak idején végigkocsmáztuk a 4 középiskolai évet /najó mondjuk 2.-tól vált rendszeressé/, de nem kell rosszra gondolni. Volt 1-2 kedvenc helyünk, ahol suli után mindig összefutottunk, beszélgetni, sörözni, volt, hogy csak kólázni. Együtt voltunk és ez számított igazán, na meg az is, hogy a szabad szilencium minden lehetőségét kihasználva a lehető legkésőbb érjünk/érjek vissza a koliba. :P Vagy sulidiszkó idején is pölö oda jártunk ki aztán uccsó órára vissza és, mintha mi sem történt volna úgy mentünk fel a szobánkba. Volt, olyan is, hogy "moziba mentünk" sörözés címén. De a lényeg, hogy soha senki nem lépte túl a határokat és vigyáztunk egymásra. Persze később a fesztiválos időszakunk kezdetekor néztünk mi ki csúnyábban is... Azóta már mindegyikünk továbbtanul nekem is lett rengeteg új barátom, akikkel szintén meg szoktunk néha őrülni, de még mindig összejárunk a régi barátokkal, osztálytársakkal, legalább havonta 1x + szüli/névnapokkor. Ilyenkor beülünk nosztalgiázni kicsit a régi helyekre, vagy csajbulit tartunk vmelyikünk albijában vagy éppen egy jó rock koncerten koncerten dobjuk el az agyunkat(mindenkinek olyan szülinapi bulit kívánok, mint az enyém volt, a tavalyi 20.: volt benne kocsmás-iszogatós, depi-koncertes-pogózós és motoros-klubbos-lazulós rész is és ez mind a legjobb barátaimmal) . Szóval a mai napig összetartunk. Nade elég a fárasztásból. Mindezzel csak annyit akartam mondnani, hogy nekem tulajdonképpen mindegy milyen banzájt rak össze a banda, mert, ha a barátaimmal lehetek, akkor ott csalódásnak, rosszkedvnek helye nincs. /kivéve ha vmelyik drámázik egy sort, de az ritka :P/

Béke: Juccy

Fijjúg! 7 vége van,használjuk ki! Irány kinek-kinek a stílusához illó/megfelelő társasélet!
Határ a csillagos ég;-))),azért az agysejtekre még lehet szükség máskor is...
Szóval jó 7 végét mindenkinek!

"Élj úgy, hogy a saját világodat éld!"
TsóKati

Karesz! Mi a Te korosztályod? Csak, hogy tudjam, hogy a 36 -én-, az idősebbhez tartozik-e...? Egy picinyke gyermek anyukájaként, én már egy mozitól is kész vagyok. Úgy ültem ott a múltkor..., már a reklámtól kerekedett a szemem. Hajaj, pedig régen... Én az ivást csakis otthoni bulikon kultiválom, nem szeretek ittasan idegenek előtt égni. Meg aztán, ha elálmosodik az ember egy lakásban mégiscsak jobb eldőlni. Szeretek emberek között lenni és tényleg fantasztikus a régi ismerősök és barátok között teljesen elengedni magunkat. Egy munkahelyen az ember szinte sosem lehet teljesen önmaga, ritka, hogy a melóhelyen lévő barátság igazi, mély barátsággá tud alakulni. Nekem szerencsére szinte az összes barátom onnan lett, 13 éve dolgozunk egy területen. A legütősebb buli 6 éve az öt legjobb barátommal volt, életem legjobb bulija volt, pedig 6-an voltunk csak, 2 fiú, 4 lány, otthon, és -nem vicc- Szűcs Judithra tomboltunk.... Nem hittem, hogy életem legjobb bulija lesz, sajnos rá egy évre egyikük meghalt, azóta szétesett a csapat, meg én is meganyásodtam. A férjemmel mostmár inkább rengeteget utazunk és, bár nem járunk szórakozóhelyre, inkább kajálósba, de ez is boldogság, csak nem tombolós, hanem nyugodt, harmónikus. Nos, hát megöregszünk szépen csendben, és ekkor jó lesz a mozi is... :):):)

Wentfan: 18-25 a korosztályom :)

Külön örülök, hogy több szülő is leírta véleményét, tapasztalatait. Jó volt olvasni, Ti hogyan látjátok, vagy hogyan élitek/éltétek meg. Köszi Nektek! :)

Juccy: Olyan jól leírtad ezt a rocker bulizós képet, hogy teljesen el tudtalak képzelni :D

katharina: Igen, volt buli a hétvégén is :P Részemről Pesten és Fehérváron. Amúgy most látom az adatlapodon, hogy egy városban lakunk :o (A nálam látható Budapest ne zavarjon meg.) Fiaid is közel állhatnak hozzám korban :)