Ez nálam most nagyon aktuális szitu sajna :((((

http://www.freevlog.hu/video/9564.html a magyar 2X15 RTL Klub Promó (2X15 --- Az üzenet)
Ha van időd tedd fel Jani:), addig is jó promó nézést:), bocs, hogy nem a témával kapcs. írok....

Jó kis kérdések! :) Bántani, szeretni. Elválaszthatatlanul? Ez nehéz. De hogy "miért bántjuk azt akit szeretünk," erre van egy tippem. Azért csak tipp, mert egy hímnemű ismerősőm nőkről szerzett tapasztalata alapján írom. Szerinte velünk nőkkel az a baj, hogy gondolatban már előre lejátszuk a következő történéseket különféle forgatókönyvek alapján. (nálam speciel stimt) :) Aztán kiborulunk ha nem úgy történnek a dolgok vagy nem úgy reagál a másik ahogy elterveztük. Ez a hiszti. :) Tegyük fel, hogy ez így van. Többet képzelünk a másikról, mint ami valójában és amikor ez már tagadhatatlanul kiderül akkor van a bántás. Persze ez csak mind feltételezés és fikció. Kicsit ide kapcsolodva idéznék, ami nem saját gondolat de tanulságos lehet. A "csokimáz a szaron"-ból:
"A szerelem szerintem kétféle lehet, az egyik a jó, normális szerelem, mikor megismersz valakit, és megszereted, mert méltó rá. Arról ismered fel, hogy nem kell kompromisszumot kötnöd, minden tetszik benne, jól érzed magad vele bármilyen helyzetben. Persze idő kell ahhoz, hogy ennyire megismerj valakit, ezért ez a szerelem általában nem villámcsapás-jellegű.
A másikat úgy nevezném, hogy lábfaragós, Hamupipőke mostohatestvérei után. :-) Hordozod a szerelmed, mint a királyfi az üvegcipőt. Őrülten vágysz arra, hogy valaki, aki nagyjából megfelel egy csomó feltételnek, amit kitalálsz, szeressen, és te is szeretni akarod. Becsukod a szemed, nem akarod észrevenni a hibáit. Próbálkozol fűvel-fával, hogy ráillik-e az üvegcipő a lábára, ők pedig levágják a lábujjukat, vagy a sarkukat, hogy belegyömöszöljék a lábukat az üvegcipőbe. Mindenki látja rajtad kívül, hogy vér folyik a cipőből, csak te nem. Bizonygatod egy ideig mindről, hogy ő az igazi, aztán vége, és kezded előröl.. Na, ez az agyrém, önámítás, ez a rosszfajta szerelem."

Én egy ellenvélemény vagyok:) Hiszem ha valaki szeret valakit, a legaprób dologgal is meg tudja bántani...Ha egy idegen mond nekem valami bántót...hát nem nagyon érdekel, mondok én is valami sértőt és ezzel le is tudtam, de ha a férjem, vagy barátom, vagy aki nagyon közel áll hozzám mondja uazt, akkor az nagyon rosszul tud esni...
De ha az ember meg tud bocsájtani és tud bocsánatot kérni, akkor nincs semm gond....egy veszekedésben mindig a kibékülés a legszebb:):):)
köszi hogy elolvastál
Ana

Hú micsoda témák, ez igen! :))) Gratulálok az ötlethez és a témaválasztáshoz is!
Néha talán azért bántjuk, akit szeretünk, mert segíteni akarunk neki és sok esetben a tanácsadás fájdalmas lehet a másik fél számára, viszont idővel mindig kiderül, hogy az a javára válik. Meg az is lehet benne van ebben, hogy olyan jólesik egy kis rövid durci után kibékülni és megint egymáshoz bújni!! Én szeretek néha csak úgy viccből megsértődni és olyan jó látni, ahogy a másik engesztel. :) Na persze ha ez már igaziból történik, az nem vicces. Minden mélypont megviseli a kapcsolatot, de tanulni is lehet belőle sokat. Sajnos sokszor tényleg nem értékeljük azt, akit szeretünk és akit talán megszoktunk, hogy mindig ott van mellettünk és mindig számíthatunk rá, de ha esetleg megbántjuk, akkor rögtön érezzük a hiányát és hogy ezt mennyire nem akartuk. Sokszor utólag gondolkozunk és előjön a rossz oldalunk és "gonoszkodunk", de ezeket szerintem nem gondoljuk komolyan és utána azt se tudjuk, hogy tegyük jóvá!!! Több önuralom és tudatosság kellene a mindennapjainkba!
Ja és vi.raggal is egyetértek, tényleg sajnos előfordul ez a nőknél... Nekem a sok csalódás kellett, hogy utána nagyon tudjam értékelni az igazit, "aki úgy szeret, ahogy vagyok"! :)

Szerintem meg ha igazán szeretsz valakit akkor azt nem bántod.Jó, nyilván mindenkinek vannak rossz percei, de egy normális kapcsolatban abban a pillanatban ahogy kimondtad a másik számára esetleg bántót akkor a következőben totál nyugodtan kérhetsz is bocsánatot és nem gondolom, hogy tüske maradna.Mindennek az alapja-ahogy Kottlik Csöpi szerelme Tőkés Ruca mondta-a KIBESZÉLÉS.Én már régen megtanultam, hogy ha valami nem úgy sikerül ahogy elterveztem akkor annak úgy kellett lennie.Pláne, ha nem is rajtam múlt.A tuti női paraktikák a szájhúzogatás, a hiszti vagy a bőgés úgysem változtatt meg semmit.Akkor meg minek???Az meg, hogy az ember játszásiból duzzogjon????Akkor az a szerencsétlen pasi honnan fogja tudni, hogy mikor gyalogolt a lelkünkbe?

Bár, most így utólag gonndolkodok, egy normális pasi nem is fog belegyalogolni a lelkedbe, ha ismer. A férfiak ilyen szempontból sokkal egyszerűbben működnek.Nekem régebben volt egy barátom, elfelejtette a szülinapomat.Nem gonoszságból, egyszerűen sokat dolgozott, dög fáradtan hazajött, benézett a hűtőbe és édesen megkérdezte kié a torta? Persze ahogy kimondta már le is esett neki és egy hétig térden csúszkált körülöttem.Pedig nem haragudtam rá.(Igaz nem voltam már kislány, hogy duzzogjak mert nem kaptam kopogós cipőt meg pörgős szoknyát)Inkább mulatatott az eset.Szegény olyan kínban volt.Én jót nevettem, ő kicsit megnyugodott és lett egy vicces esténk, meg egy mókás sztorim.Jobban jártam, mintha hisztériás rohamomban eret vágtam volna magamon.:-))

Mivel leírtam már a konklúziómat, tudható kinek a véleményéhez húzok. :-)

Azt hiszem néhány életmód magazin kezdheti lopni hszeket! :-)

Na most ez úgy jött ki, mintha én direkt élvezném, hogy bántom a párom, pedig dehogyis!!!! :)))Általánosságokban beszéltem, na mindegy. Mi nem is szoktunk pl. veszekedni sem, mert általában elröhögjük magunkat, olyan muris, mikor "morgolódunk", így hamar megoldódik a dolog. Szóval szerintem is szeressük, aki szeret minket, sőt, mindenkit!!! :))

Jaj, Molnárka, tudom, hogy hogyan értetted, nem a te példádra reagáltam, csak azt továbbgondoltam.Van olyan ismerősöm aki sportot űz abból, hogy minden kis sza...ért felhúzza az orrát.Más kérdés, hogy ezt a pasi miért hagyja, de az meg szegény ANNYIRA szerelmes.

Abban viszont teljesen egyetértek Virággal, hogy sok nő már gondoltaban lejátsza magában a meccseket, feltúrázza az agyát, aztán mire a csávó megérkezik csak pislog mert nem érti, hogy köszönés helyett az ő élete szerelme miért okád tüzet. Pedig lehet, hogy egy baleset miatt ücsörgött a dugóban 3 órát, vagy csak egész egyszerűen találkozott egy haverjával és beültek sörözni.De miért ne tehetné, hiszen felnőtt ember.De mikor hazaér, asszonykája leordítja a haját amiért nem szólt haza. Csoda, ha ezek után a férfi visszaveszi a kabátját, bevágja maga mögött az ajtót és visszamegy a cimboráihoz, ahol nyugi van? Hú, kicsit elkanyarodtam, de az biztos, hogy nagyon sokszor a nők nyírnak ki egy amúgy ígéretesnek induló kapcsolatot.